Magyar Parasport Napja Lélekmozgató program-2023.02.22.

 

A Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) és a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége (FODISZ) 2023-ban hatodik alkalommal szervezi meg a Magyar Parasport Napját február 22-én.

Iskolánk az idei évben is csatlakozott a Lélekmozgató programhoz, amit testnevelés órák keretében valósítottunk meg. A diákok az óra első pár percében megismerhették a parasport történetét, a hazai parasport világát, kiváló parasportolóinkat. Tátott szájjal, csodálkozva nézték, mire is képesek ezek az emberek, milyen akaraterő, kitartás és elszántság kell ahhoz, hogy elérjék céljaikat Igazán lélekmozgató hatása volt. Kitartásuk, akaraterejük mindannyiunk számára jó példa!

A filmvetítés után több csoportban, különböző parasportágat próbálhattak ki a gyerekek.  A csörgőlabda minden évben nagyon népszerű, néhány osztály már nagyon jól elsajátította a játék szabályait, az előző évek tapasztalatai kapcsán, szívesen vettek részt a játékban. Ebben a sportágban nagyon kell hallgatni a labda hangját, óriási koncentrációt igényel, ami a mai gyerekek számára nagy kihívás, mert elég szétszórt a figyelmük.  Az ülőröplabdát is kipróbálhatták és elmondták a gyerekek, hogy mennyire rossz érzés volt számukra az, hogy nem mozoghattak szabadon, sokkal nehezebben ment így a játék. A bocsánál azt tapasztalták, hogy a labdák gurítására rá kell érezni, mert nem mindegy, hogy milyen irányba és sebességgel gurul. Általában az első gurítások nagy sebességgel és erővel történtek, majd egyre kifinomultabb mozgások követték. Minden évben csodálkozva nézem, hogy a vakfutáson résztvevő tanulók, közül azoknak, akiknek be van kötve a szemük, mennyire félve futnak, szinte próbálják lefékezni a mozgásukat. Mi is ennek az oka? Igen, a gyerekek megfejtették, hát a bizalom, hisz fontos, hogy maximálisan megbízzanak a társaikban, mert akkor tudnak, félelem nélkül mozogni, ha megbíznak a másikban, pl. hogy nem vezeti neki a falnak. A kerekesszékkel való közlekedést mindig nagyon könnyűnek gondolják a tanulók, aztán amikor beleülnek és a saját bőrükön megtapasztalják, akkor már teljesen más a véleményük. A látássérültek világát is megismerhették a résztvevők, különböző érzékelő feladat kapcsán, pl. tapintással kellett tárgyakat felismerni és a szaglásukra hagyatkozva illatokat is, illetve társ irányításával különböző akadályokat „vakon” teljesíteni. Megismerhették az idei év nagyköveteit, Krajnyák Zsuzsa és Szatmári András paralimpiai érmeseinket, ha sikerült kirakniuk a puzzlet.

Az óra végén elmondhatták véleményeiket, tapasztalataikat, gondolataikat a diákok, ebből idéznék néhányat.

 „Nagyon furcsa érzés volt, amikor bekötötték a szememet, sokkal rosszabb volt úgy, mint ahogy láttam, azt hittem, hogy el fogok esni”

 „Megtapasztaltuk, hogy milyen ez a parasport, amikor bekötötték a szememet azt éreztem, hogy nem tudom, hogy hol vagyok és mindig kell egy segítőnek lenni, aki ott áll mellettem”

„Úgy jobb élni, ha minden testrészünk megvan, én már találkoztam ilyen emberekkel, de nem nevettem ki őket”

„Nehéz volt bekötött szemmel a karikákba belelépni, de nekem könnyebb, mert bíztam a társamban”

„Arra jó ez a program, hogy megérezzem, milyen rossz a mozgássérülteknek és a vakoknak”

„Eleinte még nagyon könnyűnek találtam ezt az egészet, hogy milyen ez a csörgőlabdás kis játék, de ahogy én ezt kipróbáltam, úgy éreztem, hogy sokkal, de sokkal nehezebb, nem látva egy labdát megfogni, elkapni és utána pedig visszaadni. Azt gondolom, nem szabad elítélni azért az embereket mert ilyen hátrányaik vannak, mert ők ezekről nem tehetnek. Jó, hogy vannak közöttük is olyanok, akik bíznak magukban, eltökéltek és annak ellenére, hogy ők vakok vagy mozgássérültek megküzdenek az álmaikért és hajtanak a céljaikért.”

Bízunk abban, hogy az iskolánkban átélt és megtapasztalt testi élmény, közelebb viszi az ügyet a lélekhez is, ezáltal másképpen tekintenek tanulóink a parasportolókra, ösztönzi őket a másság elfogadásra és együttérzésre. Akaraterő, elkötelezettség, bátorság, hit, remény, kitartás, alázat- ezek jellemzik leginkább a parasportolókat, példaként tekinthetünk rájuk. Példaképekre pedig szükség van, mert ők mutatják az utat, a belső erőt a „soha nem adom fel érzését………………”

Köszönjük a kezdeményezést, nagy szükség van az ilyen programokra, minden év február 22-én, ha a sok közül csak néhány gyerekben indít meg egyfajta szemléletétváltást akkor már megérte, hisz a jövő a mi kezünkbe van………..

Dávidáné Kovács Judit testnevelő